Kendőzetlen tények Csetényiné Németh Éva Ilona eltűnéséről és kereséséről
Az ECHO Search and Rescue dokumentált tapasztalatai időrendi sorrendben
2025 október 31-én eltűnt Csetényiné Németh Éva Ilona a Bükk területén
2025. október 31-én eltűnt Csetényiné Németh Éva Ilona a Bükk területén, a Sanofi gyár közelében található Flóra-forrás környékéről. Az ügyben a Miskolci Rendőrkapitányság 05010-157/3118/2025. körözési számon közigazgatási eljárást folytatott.
Az ECHO Search and Rescue az eset kapcsán számos megkeresést kapott arra vonatkozóan, hogy mi történt ténylegesen a keresés során, milyen módszerekkel dolgoztunk, milyen információk álltak rendelkezésre, és ezek hogyan befolyásolták a kutatás irányát. Az alábbi összefoglaló célja kizárólag a tények és a dokumentált események bemutatása, időrendi sorrendben.
A csapat mozgása és munkája a teljes keresés során rögzítésre került, a csatolt térképeken és fotókon visszakövethető módon. (1. 2. 3. számú fotó)
1-3. számú fotók
Az eltűnés körülményei és az első napok
A családdal 2025. november 1-én, szombaton a késő délutáni órákban vettük fel a kapcsolatot. A hozzátartozók minden szükséges információt rendelkezésünkre bocsátottak.
2025. november 2-án, vasárnap reggel 8 órakor érkeztünk a helyszínre. Csapatunk ekkor kapcsolódott be a keresésbe, a már megszokott „ellenszélben”: információink szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei rendőrséggel együttműködésben megjelenő Neptun Búvár Klub képviselői ismét megpróbálták lebeszélni a hozzátartozókat a velünk való együttműködésről. Négy fővel és két kutyával kezdtük meg a munkát. Az eltűnt asszony férje személyesen mutatta meg az eltűnés pontos helyszínét, ahol az eseményeket percről percre rekonstruáltuk. (16. fotó)
16-os számú fotó
Az első napot elsősorban adatgyűjtésre és kizárásos elemzésre fordítottuk. Átvizsgáltuk az eltűnés környezetének mintegy 500 méteres körzetét, majd a Sanofi gyár irányát, Lillafüred felé vezető területeket, valamint a Hámori-tó környékét. Számos túrázóval beszéltünk, a rendelkezésre álló információk alapján kizártuk az idegenkezűség lehetőségét.
A Spider és az Agria Mentőcsoportról nem áll rendelkezésünkre olyan információ, amely igazolná tényleges terepi jelenlétüket ezen a napon.
Miután a rendőrség vezetősége 2025. november 3-án, hétfő reggel, munkakezdéskor szembesült a ténnyel, hogy az ECHO csipetcsapat is nyüzsög a terepen, hirtelen gondolattól vezérelve a cserépfalui leégést elkerülve, egy újabb keresést próbáltak produkálni – 2 órán belül – kérve a polgárőrök és üdvöskéik, a Neptun Búvár Klub és Mentőcsapat segítségét. Ismét biztosra mentek, mivel hétfőn a legtöbb polgárőr dolgozik, így nem tudnak segíteni.
Mi is a helyszínen voltunk, és szorgalmasan gyűjtöttük az adatokat.
Ezután épp a Hámori-tónál „összegeztünk”, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy drón ereszkedik felénk, ami előtte a Hámori-tavat pásztázta (állítólag hőkamerával).
Ezután a BAZ megyei üdvöskéknek is sikerült megmutatniuk magukat, akik két Quad-dal érkeztek az erdőből, majd az aszfaltos úton folytatták a száguldozást. A helyzet összképe inkább egyfajta erődemonstráció benyomását keltette, mintsem célzott, hatékony keresési tevékenységét. Közel 4 nappal az eltűnés után jogosan merül fel a kérdés: az őrült módjára száguldozó quadokkal mit lehet látni, érzékelni – főleg bukósisakban? Oldalra nézve - az eltűntet keresve - nem lehet közlekedni, mert felborul az ember, mindamellett a sisak a látóteret is leszűkíti. Őrült tempóban semmit nem lehet észrevenni. Ha valaki segítségért kiabál, nem hallani a quad zúgása miatt stb.
Spider és Agria Mentőcsoporttal nem találkoztunk, de a TV híradóban láttuk, hogy a Hámori-tó felett barangolt a Spider-es Binda Nikolett ahol mindenki más is.
2025. november 6-án, újabb óriási területet sikerült átnézni a Tiszakeszi Polgárőr Egyesület tagjaival, Bencsik Enikővel és Tóth Anettal, akik Nagy Bálint egyesületi elnök vezetésével érkeztek segítségünkre. (7. számú fotó)
7-es számú fotó
Időközben természetesen a területkutatáson kívül további adatgyűjtés is folyt, így újabb és újabb információkkal lettünk gazdagabbak. Átnéztük a Sanofi kamerafelvételeit, amin kiszúrtunk egy személyt, aki hasonlított az eltűnt személyre. Felhívást tettünk közzé.
Másnap jelentkezett a hölgy, aki a felvételen volt látható, így ki tudtuk zárni azt is, hogy Éva néni esetleg lejött az erdőből a Sanofi-hoz illetve a parkolóhoz.
Ez az információ hozott egy biztos áttörést, és az új információ birtokában újabb területre fókuszáltuk a keresést, megterveztük a kutatási zónákat, sajnos már holttestkereső kutyák alkalmazásával.
Kamerafelvételek és kizárt irányok
A Sanofi és a Szeleta Park vezetősége együttműködésének köszönhetően kevesebb mint két nappal az eltűnés után kamerafelvételekhez jutottunk. Ezek alapján megállapítható volt, hogy Éva Ilona nem hagyta el az erdőt a Lillafüred–Diósgyőr közötti aszfaltozott úton, amit a Molnár Csárda rendezvénytermének kamerái is megerősítettek.
A Hegyalja út és a papírgyár környékén található kamerák felvételei szintén kizárták, hogy az eltűnt személy ezen az útvonalon haladt volna el Diósgyőr irányába. Ezek az adatok alapvetően meghatározták a további keresési stratégiát.
Az erdei iskola közelében lévő épület kameráit is megpróbáltuk beszerezni. Éva néni azon az úton sem jött le.
2025. november 7-én, pénteken a rendőrség csak jelentős késéssel érkezett meg a kamerafelvételekért, és a Sanofi telephelyéről végül azokat a videókat foglalta le, amelyeket mi már vasárnap – saját kezdeményezésre – letöltettünk. Az egyhetes csúszás különösen aggályos egy eltűnt, 72 éves, demenciában szenvedő asszony esetében. A helyzet sajnos ismerős volt számunkra; óhatatlanul eszünkbe jutott a cserépfalui eset.
Fontos körülmény, hogy ha vasárnap, november 2-án nem kérjük azonnal a felvételek lementését, akkor azok november 7-re – a rendőrség megérkezésére – már nem álltak volna rendelkezésre.
2025. november 8-án, szombatra szerveztük meg a következő kutatást a polgárőrökkel a keresendő területet szakszerűen felosztva, zónázva.
Természetesen tovább folytattuk az adatgyűjtést, beleértve a demenciával élő személyek viselkedésmintáinak tanulmányozását orvosi szakirodalom alapján. Ennek eredményeként a keresési területet három prioritási zónára osztottuk.
A Spider és az Agria Mentőcsoportról nem áll rendelkezésünkre olyan információ, amely igazolná tényleges terepi jelenlétüket ezen a napon.
A keresési stratégia kialakítása
Szagészlelések és a keresési terület szűkítése
2025. november 8-án, szombaton újabb, rendkívül jelentős előrelépés történt az ügyben – ez az áttörés gyakorlatilag közvetlenül eredményre vezetett. Ironikus módon ez a nap arra is rámutatott, hogy a Spider Mentőcsoport megjelenése nem volt összhangban korábbi, dokumentált terepi jelenléttel vagy előzetes keresési tevékenységgel, sokkal inkább a körülmények egybeesésének tűnt, amelynek eredményeként végül a helyszínre jutottak.
A kutatást a polgárőrökkel közösen folytattuk, az előre kidolgozott terv szerint. A Spider és az Agria Mentőcsoportról nem áll rendelkezésünkre olyan információ, amely igazolná tényleges terepi jelenlétüket ezen a napon. Más miskolci mentőcsoportok sem jelentek meg, miközben alföldi kollégák több mint 400 kilométerről érkeztek segítséget nyújtani Simondán Mátyás vezetésével. Külön említést érdemel, hogy a Tiszántúli Mentőkutyás Egyesület mindössze néhány kilométerre található, mégsem képviseltette magát.
A kutatás már délelőtt „érdekes”, ugyanakkor nem meglepő eredményt hozott. A B-A-Z Megyei Polgárőrszövetség Miskolci Járási Koordinátora a régi lőtér környékén elhunyt személyre utaló szagot érzékelt, azonban a gyorsan változó széljárás miatt nem tudták pontosan meghatározni a szag forrását. Mire a kutyákkal a helyszínre értünk, a szél teljesen elállt, de az információt így is kiemelten fontosnak értékeltük.
A dombtetőn, a Varbói turistaút és a zöld kereszttel jelölt utak kereszteződésének közelében egy radostyáni polgárőr – vadász – és társai szintén elhunyt személyre utaló szagot észleltek, amelyet a szél csak rövid időkre hozott feléjük (4. számú fotó).
4-es számú fotó
Ezt követően csatárláncba álltunk a polgárőrökkel, meghatároztuk a szélirányt, majd ennek mentén haladva jutottunk egyre lejjebb, a régi lőtér feletti területre. Itt a kutyák is jeleztek, hogy közel járunk a „célszemélyhez”. Az 5. számú fotón látható fatuskónál már kifejezetten erősen érezhető volt az a jellegzetes szag, amelyről kizártuk, hogy elhullott állattól származna. A széljárás változékonysága továbbra is nehezítette a pontos irány meghatározását, de végül sikerült kijelölni egy úgynevezett szagfolyosót (1., 2. és 3. számú fotón sárgával és pirossal jelölve).
5-ös számú fotó
Miközben mi a Sanofi irányából indultunk a bükkszentkereszti és radostyáni polgárőrökkel, a varbói csapat velünk szemből, Varbó–Parasznya irányából közelített. Ennek köszönhetően sikerült kizárni annak lehetőségét is, hogy a keresett személy eljuthatott volna Varbóig.
Itt szeretnénk kifejezni hálánkat a tartalmas és rendkívül jól eső babgulyásért, amelyről Havas István és Farkas József gondoskodtak. A több tíz kilométeres, esőben megtett gyaloglás után különösen nagyra értékeltük a gondoskodásukat.
2025. november 10, hétfőn a szélirány – illetve az úgynevezett szagcsatorna – vonalába eső, lankásabb és alacsonyabb növényzetű területeket vizsgáltuk át, az előző napokban azonosított tuskótól kiindulva. A Tiszakeszi Polgárőrség drónos támogatást biztosított, és a polgárőrök maguk is érzékelték a jellegzetes szagot, ezért tovább folytattuk a forrás felkutatását. A területeket a protokollnak megfelelően, lépésről lépésre zártuk ki (6. számú fotó).
6-os számú fotó
A Spider és az Agria Mentőcsoportról nem áll rendelkezésünkre olyan információ, amely igazolná tényleges terepi jelenlétüket ezen a napon.
A szombati és hétfői kutatási napról részletes beszámolót tettünk közzé Facebook-oldalunkon, fotókkal illusztrálva a folyamatot. Aki ismeri a környéket, pontosan láthatta, mely területeken dolgoztunk, hiszen az információkat a velünk együtt kereső polgárőrökkel és civilekkel is megosztottuk. Ezt egyesek – köztük feltehetően a Spider árnyékban maradó tagjai, valamint a rendőrség és a HUNGO – szintén láthatták vagy hozzáférhettek az adatokhoz, hiszen semmi nem volt titkosítva.
2025. november 11-én, kedden és november 12-én, szerdán nem voltunk jelen a helyszínen, azonban információink szerint jelentős létszámú rendőri állomány, valamint a pest vármegyei egységek, a HUNGO is azon a területen dolgozott, ahol mi szombaton és hétfőn kutattunk. A jelek alapján úgy tűnt, mintha kifejezetten azok felé a szektorok felé irányították volna a keresést, amelyeket a vasárnap és hétfőn közzétett beszámolóinkban megjelöltünk. Legalább próbálkozás történt ezen a vonalon.
Ezt a feltételezést erősíti egy korábbi eset is: a Pilisben eltűnt matematika tanár keresése során a HUNGO szintén azt a helyszínt vizsgálta át később nagy erőkkel, ahol korábban a mi kutyáink jeleztek. A területet saját térképükön „Echo kutyák” néven jelölték meg, majd néhány nappal később oda vezényelték a nagy létszámú keresőcsapatot (erről korábbi facebook posztunkban részletesen beszámoltunk).
A Spider és az Agria Mentőcsoportról nem áll rendelkezésünkre olyan információ, amely igazolná tényleges terepi jelenlétüket ezen a napon.
Az utolsó keresési nap
2025. november 15-én, szombaton a korábban kijelölt területen, a szagfolyosón belül folytattuk a kutatást, csatárláncban, összesen 19 fő részvételével. A munkában az alábbi polgárőr egyesületek vettek részt:
- Bükkszentkereszti Polgárőr Egyesület
- Miskolc-Diósgyőr Polgárőr Egyesület
- Miskolc Lyukóvölgy–Vasgyár Polgárőr Egyesület
- Tiszakeszi Polgárőr Egyesület, amely nagy létszámmal és komoly technikai felszereléssel támogatta a keresést
Külön köszönet illeti
- Borsos Istvánt, a B.-A.-Z. Vármegyei Polgárőrszövetség Miskolc járási koordinátorát, aki ismételten megszervezte az összefogást,
- Nagy Bálintot, a Tiszakeszi Polgárőr Egyesület elnökét,
- valamint Bencsik Enikőt, aki számtalan alkalommal érkezett segítségünkre minden külön kérés nélkül.
A területet centiméterről centiméterre vizsgáltuk át és csatárláncban haladtunk lefelé az erdőben, a korábban azonosított ponttól kiindulva (8–12. fotók). Reggel, az eligazítást követően indultunk a régi lőtér feletti részre, arra a pontra, ahol korábban a legerősebb szagjelzést tapasztaltuk, amikor megjelent Binda Nikolett a Spider Mentőcsoporttól és egy másik személy nózi kutyával és egy vizslával. A helyszínen addig nem találkoztunk velük, és jelenlétük időzítése alapján feltételezhető, hogy a nyilvánosan közzétett információk alapján érkeztek ugyanarra a területre.
8-12. számú fotók
A nap folyamán egyszer találkoztunk velük, amikor az állatkert felőli oldalról közelítettek. A keresésünket nyilvánvalóan figyelemmel kísérték, amit egy később megosztott üzenet is megerősített (13–15. fotók).
13-15. számú fotók
A csatárláncos keresés során a kommunikáció hangereje elengedhetetlen: a lánc elején haladó személy adja ki az utasításokat, és a tagok egymás közti távolsága miatt a jelzések kiáltással történnek. Ez a módszer minden ilyen típusú keresésnél alapvető protokoll.
A délután folyamán egyre sűrűbb köd ereszkedett a területre, és a sötétedés is gyorsan közeledett. Mivel nem állt rendelkezésre elegendő nagy teljesítményű világítás, a kutatást biztonsági okokból fel kellett függesztenünk. Ekkor már nagyon közel jártunk ahhoz a ponthoz, ahol később Éva néni holtteste előkerült (1–3. fotók).
A nap végére a Spider Mentőcsoport képviseletében korábban a területen megjelent Binda Nikolett és társa már nem tartózkodott a környéken.
A köd és a sötétség miatt félbehagyott keresés ellenére jelentős eredményeket értünk el:
- nagy kiterjedésű területeket zártunk ki,
- pontosítottuk a szagfolyosót,
- és lényegében behatároltuk azt a zónát, ahol az eltűnt személy tartózkodhatott.
Emellett jelenlétünkkel és folyamatos munkánkkal több olyan szervezetet is aktívabb részvételre ösztönöztünk, amelyek korábban jellemzően csak rövid időre jelentek meg egy-egy keresés során. A rendőrség ezúttal jelentős erőket és technikai eszközöket mozgósított, ami ritka és mindenképpen üdvözlendő.
A Sanofi környékén ezen a napon is láttuk a Neptun Búvár Klub és Mentőcsapat, valamint a Hope Egyesület tagjait. Ugyanakkor nem világos, hogy két héttel az eltűnés után milyen eredményt várhattak pórázon vezetett szagkövető kutyáktól. Tapasztalataink szerint ilyen időtávon ez a módszer már nem ad megbízható jelzést.
A korábbi esetek tapasztalatai — köztük a cserépfalui ügy — alapján kijelenthető, hogy a mostani keresésben is azok az információk bizonyultak meghatározónak, amelyeket az ECHO gyűjtött össze, osztott meg a terepen dolgozókkal, majd nyilvánosan is közzétett. Ezek alapján több más szervezet is a megfelelő irányba indult el, ami végül Éva néni megtalálásához vezetett.
A cél természetesen az volt, hogy az eltűnt személy előkerüljön — ebben minden résztvevő közös érdeke és felelőssége érvényesült. Ugyanakkor fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy a terepi munkát végző polgárőrök és önkéntesek jelentős része munka mellett, szabadidejében vett részt a keresésben, és az általuk végzett munka nélkül a folyamat lényegesen lassabban haladt volna.
A következő napokra a kutatás folytatását terveztük.
Következtetések
Álláspontunk szerint a társadalomnak joga van tudni, mi zajlik ténylegesen egy eltűnt személy keresése során, és mi az, ami csupán látszattevékenység marad. A terepen végzett valós munka és a puszta jelenlét közötti különbség nem csupán szakmai kérdés, hanem közérdekű információ, különösen akkor, amikor civil támogatásokról vagy az adó 1%-ának felajánlásáról születik döntés.
Meggyőződésünk, hogy ilyen helyzetekben az átláthatóság alapvető elvárás, hiszen eltűnések esetén emberek élete, családok sorsa forog kockán. Az ECHO Search and Rescue ezzel összefüggésben fontosnak tartja jelezni, hogy szervezetünk nem részesül az adó 1%-ából.
A fenti tapasztalatok alapján tartjuk fontosnak az alábbiak rögzítését:
A keresés során szerzett tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy a megtaláláshoz vezető információk adatgyűjtésen, kizárásos módszeren, terepi jelenléten és együttműködésen alapultak. Az ECHO Search and Rescue által összegyűjtött és megosztott információk döntő szerepet játszottak a keresési terület behatárolásában.
Az eset ismét rámutatott arra, hogy az eltűnt személyek keresése nem látvány, hanem módszer, és hogy az információ visszatartása vagy késedelmes kezelése súlyos következményekkel járhat.
Az eset – nem első alkalommal – rávilágított arra, hogy a rendőrségi kutyás vizsgarendszer jelenlegi formájában nem ad megbízható képet a valós terepi keresések során szükséges szakmai felkészültségről és gyakorlati tapasztalatról.
Részvétünket fejezzük ki Csetényiné Németh Éva Ilona családjának. Nyugodjon békében.
